A testgyertya eredete

A természeti népek rájöttek arra, hogy ha az energia áramlások útjában dugó keletkezik, valamelyik ideggyök begyulladva fájdalmat okoz. Reumatikus és izületi gócok gyulladt fájdalma esetén gyors és eredményes hatást érhetnek el gyertyázással. Ezeket a tölcséres gyertyákat használták a hopi indiánok a machigingók és több dél-amerikai nagy indián törzs. Kezdetben kéregből, később fájdalomcsillapítót tartalmazó gyógynövényekbol készítették a gyógyító gyertyákat, majd rájöttek, hogy ha méhviaszba mártják, sokkal tartósabb és lassúbb lesz az égés és nagyobb a hatásfoka. Ezt a technikát alapul véve készítettük el a tölcséres méhviasz gyertyát, amely a köldökben és a test különböző részein használható.

Működése:

A gyertyát a felső szélesebb peremén meggyújtjuk. A vákuum kiszippantja a kürto fenekére jutó füstöt, a közbe iktatott bőr a szűrő felület. A vákuumnyomás és a szívóhatás ereje átnyomja a füstöt a borön, át a bor alatti szövetekbe, hogy az oda bejuttatott hatóanyagok felvegyék a gennyes törmelékeket, s kiszippantva kicsapják a gyertya falára. Hatalmas előnye ennek az ősi gyógymódnak, hogy a már régóta lerakódott, megszáradt, gennyes törmeléket, izületi gyülemet is feloldva magával tudja ragadni, s a kürtő falára kicsapni.